2014. február 7., péntek

Duplán jubilál a Gyilkosság az Orient expresszen. Nyolcvan éves a regény, negyven éves a film!

Nyolcvan éve, 1934 januárjában jelent meg Londonban Agatha Christie regénye, a Gyilkosság az Orient Expresszen. A műből készült Sidney Lumet film bemutatója pedig 1974-ben, negyven éve volt.

Sorrendben a tizennegyedik bűnügyi regényét adatta ki Agatha Christie 1934-ben, ám az előzőektől eltérően ezúttal egyetlen helyszínre koncentrált: a világhírű Orient expresszre. Az elegáns utazók első számú kedvence volt már akkor is a vonat, mely Európát átszelte, s melyen az írónő is többször utazott.
A regényben kedvelt belga nyomozója, Hercule Poirot is ezen a járművön tart hazafelé, mikor a szomszéd fülkében gyilkosság történik. Tizenkét késszúrással végeznek a tehetős Mr.Ratchettel. Poirot megpróbálja felderíteni az ügyet, mielőtt a hóakadály miatt a nyílt pályán veszteglő vonat továbbindulna. Hamar kiderül, hogy Ratchett valójában egy Cassetti nevű veszedelmes bűnözővel azonos, akinek köze volt egy évekkel korábbi, tragédiával végződött gyerekrabláshoz. Poirot kihallgatja a kocsi utasait, akik közül néhányan valójában nem azok, akiknek mondják magukat, viszont mindegyiküknek volt valamilyen indoka a tett elkövetésére. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a vasúti pálya megtisztítására érkezett segítségnek köszönhetően a szerelvény rövidesen elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…



Az események indítékául szolgáló Daisy Armstrong-ügy fordulatait a Lindbergh-bébi elrablásának tragikus eseményei ihlették.


A regény természetesen azonnal a krimirajongók kedvencévé vált, de a megfilmesítésre pontosan negyven évet kellett várni. Az akkor már ismert rendező, Sidney Lumet, és Paul Dehn forgatókönyvíró vette kézbe a munkálatokat, s bár nem volt könnyű dolga, a végeredménnyel még maga Agatha Christie is elégedett volt. 

Hercule Poirot szerepének eljátszására előbb Alec Guinness, majd Paul Scofield neve merült fel, és csak harmadikként került szóba Albert Finney. Az akkor mindössze harmincnyolc éves Finney jóval öregebbre maszkírozása órákat vett igénybe, és a színész esti színházi fellépései miatt előfordult, hogy reggel elaludt a sminkelés közben.

Dragomiroff hercegnő szerepére Lumet először Ingrid Bergmant ajánlotta, de a producerek elutasították a javaslatot, ezért a szerepet Wendy Hiller kapta. Bergman maga sem akarta eljátszani a hercegnő szerepét, inkább a svéd misszionáriusnő figuráját választotta, noha annak lényegesen kevesebb volt a szövege. A színésznő tökéletesen beszélt angolul, a szerep kedvéért azonban svéd akcentussal mondta a szövegét. Ebben a filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat is kapott!

Lauren Bacall-t nem volt könnyű meggyőzni, hiszen nyolc éven át egyetlen ajánlatot sem fogadott el, ám kikor megtudta, hogy kikkel játszana együtt a filmben, végül igent mondott. 


A szereposztás igazán impozáns lett, Albert Finney, Lauren Bacall és Ingrid Bergman mellett olyan színész-óriások láthatók a filmben, mint Vanessa Redgrave, John Gielgud, Richard Widmark, Sean Connery, Michael York, Jaqueline Bisset, Anthony Perkins, Jean-Pierre Cassell, Wendy Hiller, Martin Balsam és Rachel Roberts.


Ingrid Bergman és Albert Finney

A forgatáshoz valódi Orient Expressz-kocsikat használtak, s a szűk hely erősen megnehezítette a munkát. Azt a jelenetet, amelyben Poirot megoldja a rejtélyt, többféle kameraállásból vették fel, de egyszerre csupán egyetlen kamerát tudtak használni. A behavazott táj megjelenítéséhez stúdiót használtak. A jelmeztervező, Tony Walton hosszas kutatómunkája előzte meg, hogy végül csapata elkészítethesse a fantasztikus kosztümöket. A jelmezekből többször készült kiállítás is világszerte.


A film zeneszerzője, Richard Rodney Bennett BAFTA-díjat kapott munkájáért, de Oscar, és Grammy-díjra is jelölték ezért a produkcióért. A főcímzenéhez eredetileg szöveget is írtak, de végül nem használták fel.


Hat Oscar, és kilenc BAFAT-díjra jelölték a filmet, melyet Magyarországon csak 1977-ben mutattak be.

Az eredeti magyar szinkronban olyan kiváló színészek kölcsönözték hangjukat szereplőknek, mint Csákányi László, Ruttkai Éva, Garas Dezső, Benkő Gyula, Páger Antal, Szemes Mari, Inke László, Pártos Erzsi vagy Békés Rita.


A Gyilkosság az Orient expresszen című regény nálunk először A behavazott express címmel jelent meg 1935-ben. A műből még két filmes feldolgozás készült: 2011-ben Alfred Molina alakította Poirot-t, 2010-ben pedig David Suchet főszereplésével láthattuk a TV filmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése